Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány, aki nagyon szeretett biciklizni a Duna-parton. Egyik útja során talált egy asztalnyi nagy követ, amire a környék kavicsaiból, leveleiből, virágaiból nagyon szép képeket rakott ki. Nem gondolkodott, a fantáziájára bízta, hagyta, hogy a képek, a kövek, maguktól rendeződjenek történetté. A kész műveket aztán, hogy ne legyenek az enyészeté és hogy másoknak is meg tudja mutatni, gondosan lefényképezte. Megmutatta a barátainak, akiknek némelyikről eszébe jutott egy-egy történet, egy mese. Volt egy fiú, akinek versek jutottak eszébe, ezeket szépen sorba le is írta. Ezeket a kis képes-verses történeteket láthatjátok most a blogban.
Talán arra is jó lehet ez, hogy legközelebb Ti is alkottok hasonló meséket...
