Szomorú a strucc a fészkén

Tojásait számolná legott

Egyet, kettőt, hármat

De sose tanult matekot…

Azt mondják, hogy gyerek vagyok

Sose leszek felnőtt.

Pedig én csak nagy botommal

Pecázok egy felhőt…

Úgy hallottam ez a szörny

Embereket eszeget,

Kifogjuk és felnyársaljuk

Ezt az ádáz keszeget…

Elbújunk a híd alatt,

Míg a vihar nem csitul.

Tető alatt nem ázunk,

Összebújva nem fázunk…

Angyal vagyok, régtől fogva

Ember-álmokra vigyázok

Kincset őrzök, boldogságot,

Fájdalomra ültetek virágot…

Kettős hinta, esernyő csel

Remélem, hogy tudsz követni

Tőlem megtanulhatod

Milyen csatárnak születni…

Zsemle úrnak se keze, se lába,

Gyúrják, dagasztják, verik,

Izzó kemencébe vetik,

Mégis mosolyog a világra…